Thursday, February 09, 2006

Sólyom: a soa iszonyú erővel erősítette meg a "ne ölj" parancsát

2006. január 27.

Nem egyes embereket akartak megölni, népeket akartak kiirtani. A zsidó nép, amellyel a holokauszt megtörtént, és a cigányok, akiknek törzseit ez az áldozat kovácsolja egységbe, Ábel jegyét örökké viselni fogja. Az ő emlékezésük az önazonosság része", jelentette ki Sólyom László köztársasági elnök a Holokauszt Emléknap alkalmából rendezett parlamenti megemlékezésen.
Az ENSZ tavaly novemberi határozatában január 27-ét, Auschwitz és Birkenau haláltáborok felszabadításának évfordulóját a Holokauszt Emléknapjává nyilvánította. Az Országházban rendezett megemlékezésen - amely a Sorstalanság egyik jelenetével kezdődött- részt vettek a közjogi méltóságok, a parlamenti pártok képviselői, a magyar EP-delegáció képviselő, a hazai zsidó- és romaszervezetek képviselői, valamint a diplomáciai testületek képviselői is.
Sólyom László beszédében úgy fogalmazott, hogy az emlékünnepség olyan eseményeket idéz fel, amelyek felfoghatatlanok voltak a maguk idejében, és most, három emberöltő után is arról tanúskodnak, hogy örökké felfoghatatlanok maradnak - még annak dacára is, hogy egyre gyűlnek a korabeli dokumentumok, dolgoznak a történészek és utólag egyre összetettebb képet kaphatunk a körülményekről, az akkori emberek magatartásáról. Sólyom úgy látja, hogy ki lehet jelölni összefüggéseket, elméleteket arról, mi a helye a holokausztnak a 20. század nagy népirtásai között. "Segíthetnek élni a túlélőknek a pszichológusok, és oldhatják a túlélők leszármazottjainak görcseit. Mindezek a kísérletek hozhatnak részeredményeket, és hozhatnak részleges, személyes megoldásokat - a lényeg kimondhatatlan marad, a holokauszttal magyarázat nélkül kell szembenéznünk" - tette hozzá Sólyom.
Mint mondta, a holokauszt bekerült a 20. századi magyar történelem kibeszéletlen, elfojtott traumái közé, Trianon és 1956 mellé. "Közben elfogynak azok, akiknek személyes elszámolnivalója volna a lelkiismeretükkel, és közben megszűnt a hallgatás politikai kényszere is. Megmaradtak azonban a görcsök, örököltük a megszólalás nehézségeit. És újra tisztázni kell a szerepeket: vajon azok is átöröklődnek? Az áldozatok oldalán igen. Nem egyes embereket akartak megölni, népeket akartak kiirtani. A zsidó nép, amellyel a holokauszt megtörtént, és a cigányok, akiknek a törzseit ez az áldozat kovácsolja egységbe, Ábel jegyét örökké viselni fogják. Az ő emlékezésük az önazonosság része", fogalmazott az államfő.
Gyurcsány Ferenc szerint a megemlékezés nem egyszerűen az együttérzés, vagy a bűnbánat kifejezése, hanem felkiáltójel. "Annak a világos kimondása, hogy mi vagyunk a felelősek azért, hogy ebben az országban, ebben a világban mindenki úgy érezze, hogy olyan nemzeti közösség tagja, amelynek vezetői és tagjai pontosan tudják, a legelemibb emberi parancs és kötelezettség megóvni egymást és nem engedni a gonosznak".
A kormányfő rámutatott, hogy a holokauszt áldozatai és cinkosai egyaránt magyarok voltak. A vétkeket olyan emberek követték el, "akik olyanok, mint mi", a zsidótörvényeket a mai képviselők elődei hozták "ebben a házban", akik a magyar nemzetre esküdtek fel és a bűnök elkövetésében olyan közszolgák működtek közre, akik azt hitték, a parancsra való cselekvés felmentést jelent. Gyurcsány a nemzet elsőrendű feladatának azt jelölte meg, hogy megvédje tagjait.
Szili Katalin házelnök beszédében rámutatott, hogy sokat lehet tudni a zsidókat végsőkig megalázókról, Adolf Eichmann szorgos magyarországi segítőiről, de méltatlanul ritkán emlitik azokat, akik csendben, "a természetes erkölcsi érzésüket követve, sokszor az életüket is kockáztatva segítették az üldözötteket." Véleménye szerint az ő példájuk adhat reményt arra, hogy minden korban vannak és lesznek olyanok, akik egyéni módon, az általános erkölcsi törvényt követve képesek cselekedni.

Forrás:
http://www.sofar.hu/node/46634?tid=164
http://www.stop.hu/showcikk.php?scid=1027602

0 Comments:

Post a Comment

<< Home